- nincs!
Tehát, hogy nem van, és ezzel együtt semmivel sem tud idegesíteni, mert valljuk be (vagy legalábbis én bevallom), ha van és kicsit idegesít az azért ezerszer jobb, mint ha idegesítésmentesen nincs... Nincsen. Mármint Ő...

- nem érti, hogy a fiúk másképp működnek, mint a lányok.
Nekem a barack egy gyümölcs, a homok meg belemegy a szemembe, a bézs szót meg nem is ismerem, a magenta meg egy mobilszolgáltató vagy műanyagfajta vagy mi a szösz. Színből max. 5 van, meg ezek kombói, de azok is ismert szavak, mint a narancssárga, meg a libafoszöld, de a többit sajnos még nagy behatárolásokkal sem tudom megkülönböztetni a semmilyentől, pláne nem elképzelni...
És tényleg van az úgy, de hidd el tényleg van, hogy ugyanabban a butikban, ugyanannak a színű ruhafajtának tényleg ugyanaz a színe...
Ja, igen, a nap meg nem befolyásol, hanem süt...

- képtelen eldönteni, hogy mit vegyen fel.
Ezt speciel tényleg nem értem. Ok, az rendben van, hogy a csajok szépérzéke lényegesen magasabb szinten szuperál a mienknél, az enyémnél meg fényévekkel, de azért egy egyszerűbbnek tűnő péntek este csak el lehet már dönteni, hogy a barna szövetgatyát vagy a farmert kell felvenni, az meg aztán már tényleg tökmindegy, hogy a szűk, középkék, nemkoptatott, kisderekút, vagy pedig a szűk, középkék, nemkoptatott, kisderekút vedd fel a fekete garbós vagy a fekete garbós alá....
Ja, és a cipő nem öltöztet, hanem rajta van a lábadon, hogy azon járj...

- képtelen eldönteni, hogy én mit vegyek fel...

- képtelen eldönteni, hogy hova akar menni...

Például kajálni, azok után, hogy az általam adott 6 lehetőséget olyan szinten mosta a feledés homályába, hogy csak egy laza "miértet" sem lehet feldobni, mert látszik rajta, hogy atomválság fenyegetné az egész kerületet. Persze azt sem értem, hogy miért kell ugyanezt eljátszani egy étlappal is, amikor a vége úgyis rántott sajt lesz, vagy gombafejek töltve...
Megoldás: fekete szemkötés, és meglepetés ellenkezési lehetőség nélkül.
Ja, és a "nekem tök mindegy" helyett miért nem lehet azt mondani, hogy jó...

- nem mondja meg, hogy mi a baja, pedig látszik, hogy van neki...
Mit látszik? Direkt látszatja (ez nyelvújítás?) velem, hogy itt valami baromira nincsen rendben, és a kapcsolatunk, vagy egyáltalán az életem folytatása miatt nagyon jó lenne, ha hamarosan változtatnék rajta. Rajta a min??? Mert a varázsgömböm még az óvodában elveszett, a tudatolvasó pálcikámat meg elcseréltem a Zsoltival az isiben. Szóval változtatnék én rajta tiszta erőből, ha tudnám, hogy mi az, mert mondjuk mindenen változtatni 10-15 percen belül, lássuk be egymás között az azért elég macerás (lásd: világválság, korrupció, éhezés, háborúk, stb...).

Vagy, jut eszembe, az is lehet, hogy az égegyadta világon nincsen semmi, de semmi baj, csak éppen az a fránya bal láb úgy sikeredett ezen a reggelen, hogy ha már nekem is bal, akkor legyen neked 2 bal...? Na nem erre még gondolni sem merek...:) Ami még idetartozhatna, az az eset (természetesen ilyen eset sohasem esett, meg ha megesett, akkorsem velem esett) amikor egy rosszul sikerült találkozó (legyen az barátnői, barátosdi, főnökösdi, szeretősdi, szülősdi) után boxzsákként funkcionál a tisztelt pár, és képtelen felfogni ama egyszerű tényt, miszerint "én barát vagyok, nem ellenség"... Ja, és semmi azt jelenti, hogy semmi, nem pedig azt, hogy barkochbázz addig amíg ki nem találod...

- amikor nem bírja elviselni, hogy igazam van, holott ezt már tények millióival bizonyítottam...
Meg eleve, nehogy már egy huszonéves lányt arról kell győzködjem, hogy hogyan is működött a csőszájfékes gépkarabély a II. Világháború korában... Igen, ezt sajnos el kell fogadni, hogy van úgy, hogy nekem is van igazam. Van úgy, hogy én tudok valamit jobban, sőt még olyan is előfordulhat, hogy valamit én láttam, hallottam először. Nyilván csak az esetek 0,5%-ban, de tény, hogy úgy nincs leélve élet, hogy legalább egyszer ne nekem emelkedjen a kockás zászló.
Ja, ok, nincs...:(

- nem tudja elfogadni, hogy egy külön töltött este a haverokkal, nem a kiszeretés szinonímája...
Van úgy, hogy a férfiember szeretne beszélni a ...., a ..., a ..., a nagy semmiről, persze pár itallal fűszerezve. Amúgy az egy este kis mennyiségű szeszesital elfogyasztásából bekövetkezett szalonspiccesség még nem az akkut alkoholizmus utolsó fázisa...
Ja, és "haver" nem a "szerető" és az "egy helyen" meg nem a "megcsalás" szinonímája, arra mást találunk ki...